Egyébként az Apple megoldása így ezzel a kábeles dockolással milliószor elegánsabb, mint a dokkolók.
Épp ma meg tegnap üzemeltem be vadonatúj Dell dokkolós 12"-os Dell Latitude gépeket.
A dokkolóval a következő a bajom:
- baromi ronda, rettenetesen nagy
- ahelyett, hogy a 12"-os hoz gyártottak volna külön dokkolót, de nem, mert azt a dokkolót adják hozzá, ami a 17"-oshoz is jó. Így a laptop felhelyezése a dokkolóra igen körülményes: át kell hajolni rajta és próbálgatni kell a dokkra ráilleszteni. Szerencsére a laptop hátulján szimmetrikusan van két csavar és az segít eltalálni, hol is lehet a dokkoló nyílása. Ma már rutinból ment az, hogy áthajoltam felette és néztem a két csavart, hogy hova kell tenni. Ok, ez még azért megszokható, de
- a dokkoló hátulján elhelyeztek két USB3-as csatlakozót. De persze, hogy az ethernet alatt. Így ha fixen be van dugva az ethernet, akkor oda nagyon nehezen lehet bedugni bármilyen eszközt.
- ha a dokkolóhoz csatlakoztatunk külső eszközt (vinyót) nem biztos, hogy eszünkbe jut “ki/le-dokkolás” előtt kiadni a winchestert (bár ez az apple megoldásakor sem biztos, hogy eszünkbe jut, de legalább ott egy kábelt kell kihúzni és akkor lehet eszébe jut az illetőnek, hogy várjunk csak, van rádugva még valami, amit le kellene választani.
- mivel a dokkolóna az asztalon kell lennie, így lehetetlen elvezetni a hátulról kijövő kábeleket szépen, szóval ez is növeli a baromi ronda hatást.
Na, ezek mind-mind olyan kifogások, amit vagy meg kell szokni, vagy együtt lehet élni vele.
Két dolog van, ami baromira jó a dokkban. A portokat egy az egyben kivezeti a gépből. Tehát a dokkon lévő ethernet csati mac addresse ugyanaz, mint a gépen lévő ethernet mac adresse.
A másik meg ami baromira tetszik, hogy ki sem kell hajtani a laptop monitorát, úgy is megy a dokk és be lehet kapcsolni a gépet. Tehát táskából kivesz, úgy a dokkra rátesz, dokkon bekapcs és már megy is minden.
És itt jön egy negatívum: a windows (7) nagyon nincs optimalizálva ilyen dokkolós rendszerekre. Ahhoz képest meg főleg, hogy már évek óta van dokk. Pontosabban van, hogy feléleszti a külső monitort, volt olyan, hogy le kellett hajtani a laptop képernyőjét, utána megint fel, hogy érzékelje, de olyan is volt, hogy ezt a műveletet 2-3x kellett végrehajtani, hogy sikerüljön.
Aztán a windows vagy megjegyzi az ablak/program helyét, hogy melyik monitoron indítottuk el, vagy nem. De ha monitor nélkül indítjuk el a win-t, menet közben csatlakoztatjuk rá a monitort, akkor tuti, hogy nem fog megjelenni a másik monitoron az ablak, ha előzőleg úgy használtuk. Nem beszélve arról, hogy a windows totál elfelejti, hogy milyen módban használtuk a monitort (kiterjesztett, csak kijelző vagy másolás). Ellenben az osx-szel, ami megjegyzi még a monitort is és képes utólag is átpakolni ablakokat, ha rákötünk egy általa már ismert monitort.
Tehát az osx előnye itt óriási, hogy akkor is tudok dolgozni normálisan, ha csak a laptopot használom, de akkor is, ha rákötöm a kijelzőt menet közben a gépre és már szét is dobálja az ablakokat úgy, ahogy korábban elrendeztem. De persze ez win7. Lehet a win10 már jobb ebből a szempontból, ezt nem tudom.
